Ildikó, Budapest

38 éves

Az én történetem 2011. január első napjaiban kezdődött, amikor is a menstruációm előtt szokatlanul megnagyobbodott a mellem, így jobban elkezdtem megvizsgálni az emlőimet. Ekkor vettem észre a jobboldalon egy csomót. Azonnal elmentem ultrahangos vizsgálatra és mammográfiára, ami egy 17 mm-es elváltozást diagnosztizált.
Amint az az egy héttel későbbi műtét során azonban kiderült, nem is 1 db, hanem 3 db tumorom volt, sajnos mindegyik rosszindulatú, viszont kicsinek mondható (18 mm, 15 mm, 13 mm).
Én magam -a sebészem jóváhagyása mellett- a mellem eltávolíttatása mellett döntöttem.

A szövettani vizsgálaton kiderült, hogy a műtét során kivett 4 db sentinel nyirokcsomóm mindegyike negatív, viszont nyirok-és érvinvázió jelen volt, a tumoraim ösztrogén- és progreszteron érzékenyek, HER2 negatívak, és rosszul differenciált sejtekből tevődnek össze, Grade III elváltozásról van szó.

A Notthingami Prognosztikai Index alapján a mérsékelt prognózisú csoportba soroltak be, ami egyes onkológusok számára azt sugallta, hogy kizárólag hormonterápiában részesítsen, illetve mások szerint a javasolt gyógymód egy ún."enyhébb" típusú kemoterápiás kezelés lett volna a hormonterápia mellett.

Ekkor mesélt az orvos barátom nekem az Oncotype DX elnevezésű, az USA-ban már általánosan használt génvizsgálati eljárásról, amelynek segítségével eldönthető, hogy az én konkrét genetikai állományomat tekintve szükség van-e a gyógyulásomhoz a kemoterápiára, illetve mekkora az esetemben a kiújulás kockázata.

Patológus segítségével kiküldtünk Budapestről egy szövettani mintadarabot Californiába, ahonnan 7 nap elteltével meg is érkezett e-mailen a válasz.

Az én esetemben a vizsgálat azt hozta ki, hogy a kiújulási pontszámom: \'51\' (recurrence score), azaz nagy a kemoterápiának a haszna. Azt is megadta az elemzés, hogy nálam 34% a 10 éven belüli távoli áttét kialakulásának az esélye, ami magasnak mondható a korai emlőrák esetén.

Ezen eredményeket figyelembe véve az onkológusom megváltoztatta a tervezett terápiámat és erősebb kemoterápiás kezelést írt elő számomra.

Ami pedig az Oncotype DX tesztet illeti - annak ellenére, hogy az eredménye számomra nem a kedvezőnek számító alacsony számot adta ki - örülök, hogy megcsináltattam, mivel segített előrejelezni a betegségem várható alakulását és ezáltal megerősített a kemoterápia szükségességében, és ezzel együtt az elszántságomban, kitartásomban végig a kezelés alatt.

Az Oncotype DX eredménye nem csak nekem, hanem családomnak és közvetlen környezetemnek, barátaimnak is nagy segítségére volt, hiszen a kezelés nehéz pillanataiban számtalanszor elmondták nekem - ismerve annak eredményét-, hogy a kemoterápia minden kellemetlen velejárójával együtt szükséges, és elkerülhetetlen a gyógyulásom érdekében.

Jóleső érzéssel tölt el továbbá, hogy az én szövetmintámon elvégzett, egyénre szabott Oncotype DX vizsgálattal hozzájárulhattam a módszer adta információk onkológiai továbbhasznosításához, ill. fejlesztéséhez, ezáltal az emlőrák diagnosztika pontosabbá tételéhez, amely segítséget nyújt orvosaim számára a jövőbeni emlőrákos sorstársaim gyógykezelésében.