Klári, Budapest
44 éves
Azelőtt sosem hittem volna, hogy engem talál meg a mellrák – mégis megtette.
44 évesen, 2011 szeptembere végén egyszercsak csomót tapintottam a bal mellemben. Szokásos menet – mammográfia, UH. A mammográfia ki sem mutatta az eltérést. Szerencsére az ultrahangon látszott. Pár hétig kontrolláltuk, várakoztunk, hogy hátha csak egy szőrtüsző gyulladás, ami elmúlik… Aztán az ultrahangos Főorvos úr mégiscsak a mélyebbre ható vizsgálat mellett döntött.
Még mindig nem gondoltam, hogy rákos lehetek. Nem vagyok egy beteges típus, orvost maximum akkor láttam ezelőtt, ha a jogosítványomat kellett hosszabbítani.
Az Országos Onkológiai Intézetbe 2011. novemberében kerültem, ahol először tűbiopsziát csináltak, de ennek bizonytalan eredménye miatt újabb vizsgálatok elvégzését javasolta sebészorvosom.
Karácsony után pár nappal a core biopszia eredménye hallatán elhűltem. A diagnózis: invasiv lobularis carcinoma. Orvosom azonnal intézni is kezdte a műtétet, illetve előtte egy MR sürgős elkészítését javasolta. Szerencsére ez azt igazolta, hogy csak a bal mellemben van baj.
A műtét 2012 februárjában megtörtént, a csomó fajtája és centrális elhelyezkedése miatt mastectomiát végeztek. Már akkor úgy éreztem, a baj ellenére szerencsém van. A leleteim jók voltak, fizikálisan és lelkileg is csak minimálisan viselt meg az egész időszak. Tudtam és tudom, hogy rendben lesz minden, és nagyon bízom a velem kapcsolatba került orvosokban.
Az OncotypeDX vizsgálat lehetősége a therápia eldöntésekor került szóba.
A vizsgálatról nagyvonalakban úgy tájékoztattak, hogy az az esetleges kemotherápia hasznosságát fogja eldönteni. Kaptam egy internetes oldalcímet, ahol a részleteket megtudhattam a vizsgálatról. Az oldalt – amely akkor még csak angol nyelven működött teljes egészében, de ma már magyarul is elérhetők a főbb információk - éjjel elolvastam, hogy a stádium, a tumor méret, a hormonérzékenység mind-mind adott kell, hogy legyen ahhoz, hogy a vizsgálatot el lehessen végeztetni. Mivel esetem minden kritériumnak megfelelt, így úgy döntöttem, belevágok.
A vizsgálat költségét az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a hozzájuk benyújtott támogatási kérelmem alapján kedvezően bírálta el és támogatta. Én voltam az egyik első magyar páciens, akinek OEP támogatás igénybe vételével történhetett meg a vizsgálata. Így már csak az idővel futottunk versenyt, hogy (a műtéthez képest) még időben kiérjen a vizsgálati anyag.
Május közepén már tudtam az eredményt 
Nem fogok kemotherápiát kapni – nincs szükségem rá. Hála a vizsgálatnak, és mindenkinek, aki segítségemre volt (Dr. Nagy Zoltán, aki az amerikai labor magyarországi képviseletének vezetője, illetve Dr. Horváth Zsolt adjunktus úr az Onkológiai Intézetből, akik nélkül bizonyosan nem sikerült volna).
És hogy hogyan tovább? Hormonkezelés és mellé nagy adag optimizmus.
